Ónodi Vanessza: összeért a csapat, történelmi sikerre készülünk

Hetek óta bomba formában futballozik a KÉSZ-St. Mihály-Szeged belső védője, Ónodi Vanessza. A 24 esztendős játékos az Astra elleni 3-0-s győzelem alkalmával is csapatunk egyik legjobbja volt. Vani interjúkban elárulta: sokat jelent számára, hogy érzi a bizalmat, s az is nagyon jót tesz szerinte, hogy derűs és boldog a hangulat az edzéseken, illetve az öltözőben.

– Különleges mérkőzés várt rátok vasárnap az Astra otthonában. Sokan kötelezőnek könyvelték el a győzelmet a sereghajtó ellen, ám az életükért küzdő üllőiek igyekeztek még az utolsó szalmaszálba kapaszkodni, s mindenáron meg akarták szerezni első tavaszi sikerüket, így súlyos hiba lett volna, ha elbízzuk magunkat. A 3-0-s végeredmény sima meccset tükröz, de belülről hogy érezted, mennyire volt magabiztos ez a diadal?

– Belülről is elég fura volt ez az üllői kilencven perc. Az első félidőben megvoltak az ordító helyzeteink, az elején rúghattunk volna kettőt is, sajnos elhibáztuk a ziccereket, majd hagytuk, hogy ránk jöjjenek a hazaiak. El kell ismerni, többször is el tudtak menni, nekik is megvoltak a lehetőségeik, melyekből betalálhattak volna. Lehetett érezni az Astrán, hogy nagyon akarnak, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy kieső helyen álló együttesről van szó, rendkívül jó szellemben küzdöttek, bizonyítani akartak maguknak és a közönségüknek. Nagyon nehéz meccs volt, meg kellett harcolnunk a sikerért. A Nap is iszonyatosan nyomta a meleget, s szokatlan időpontban játszottunk, vasárnap 5-kor, ez is befolyásolta a teljesítményüket. Az is mutatja, mennyire kiélezett volt az összecsapás, hogy csak a 40. percben tudtuk megszerezni a vezető gólt. A második félidő első tíz percében aztán mintha bennmaradtunk volna az öltözőben, egyáltalán nem tudtuk a labdát megtartani, siettünk, kapkodtunk, nem voltak pontosak a passzaink. Az fújt számunkra ébresztőt, hogy az Astra rúgott egy kapufát, s abból egy lesgólt. Megértettük, hogy sokkal többet kell tennünk a győzelemhez, utána jött is a két gól, ami megnyugtatott bennünket.

– A kilencven perc nagy részében mi domináltunk, nálunk volt a labda, ilyenkor viszont egy-egy hiba komoly nyomást jelenthet a hátsó alakzatra. A védelem szempontjából milyen volt a mérkőzés, mire kellett különösen odafigyelni?

– Védőként nehezebb, mikor mi dominálunk, mert mindenki megy a támadásokkal, mi is felzárkózunk, s elég egy eladott labda a középpályán vagy a szélén, s máris jönnek ránk. Sokkal jobban kell fókuszálni ilyenkor, nagyon oda kell figyelni, honnan tudnak még érkezni, hányan jönnek, megvagyunk-e hátul, visszacsatlakoznak-e a középpályáról. Szóval komoly kihívás a védelmünknek, ha mi járatjuk a labdát, mert egy rossz passz után le tudnak bennünket játszani kontrából. Nagyon megterhelő volt az Astra elleni találkozó mentálisan és fizikálisan is, de szerencsére Lena Marjanoviccsal, Sajti Krisztivel és Juhász Enikővel remekük megértjük egymást hátul, nyelvi nehézségeink sincsenek, elég jól működik ez a kis egység.

– Lassabb kezdés után nagyon szépen feljavult a Szent Mihály tavasszal, a hasonló játékerőt képviselő csapatok ellen kiváló eredményeket értünk el: a DVTK elleni bravúros döntetlen után a Soroksárt, a Szekszárdot és az Astrát is két vállra tudtuk fektetni. Minek köszönhető, hogy március végétől átlendültünk a holtponton, és sokkal hatékonyabbá vált az alakulat?

– Nehéz kérdés, mert nem éreztem belülről semmi változást a március vége előtt játszott meccsekhez képest. Talán az segített, hogy mindenki egyre jobban beilleszkedett, így Sara Simomovic és a télen érkezett Ivana Boricic is. Úgy érzem, egyre befogadóbbak is lettünk. Nagyon jót tett, hogy januárban Papp Róbert erőnléti edző csatlakozott a szakmai stábhoz, sokat tudott nekünk adni, egyre jobbak lettek az edzések, sokkal derűsebb és boldogabb a hangulat. Az edzéseken is mindenki versenykész, a kettő a kettőben is harcolunk egymással, s rámegyünk az eredményre, hogy melyik csapat veri meg a másikat. Vicces tréningek is vannak, ami véleményem szerint nagyon jót tesz. Robi meghozta a hangulatot, s az öltözőben sincs különállás. Nem válnak ketté a külföldiek és a magyarok, hanem mindenki mindenkivel beszélget, énekelget, táncolgat. Szerintem egy csapatban nagyon fontos, hogy ne csak a pályán belül, hanem azon kívül is ismerjük és megértsük egymást.

– Kívülről nézve is szembetűnő, hogy nagyon együtt van most a csapat. Mi az, ami táplálja és fenntartja ezt az egységet?

 – Úgy érzem, tavaszra sokkal jobban összeért a csapat, mostanra mindenki megérti egymást. Amennyire fiatal ez a társaság – mondom ezt én úgy, hogy a 24 évemmel a második legidősebb vagyok, ami azért nem megszokott –, annyira érett is a brigád. Sok 17-18 éves futballista is van a keretben, de fel tudnak nőni a feladathoz, tudnak nekünk segíteni. Senki sem azt érzi, hogy hátráltat, hanem plusz tudnak hozzátenni. Az Astra ellen is iszonyúan jól szállt be például az ifjú akadémista, utánpótlás-játékos, Bagi Luca, egyetlen hibája sem akadt. Sokat számít, hogy a fiatalok hallgatnak ránk, s mindent beleadnak, rendkívül motiváltak.

– A kulcsmeccseken remekül működött a védelem, a Soroksár, a Szekszárd és az Astra elleni sordöntő összecsapásokon mindössze egyszer rezdült meg a hálónk, s akkor is egy öngól után került a kapunkba a labda, vagyis az ellenfelek 270 percen át nem tudtak bennünket mattolni. Nagyon jól összecsiszolódtatok, mi a titok?

– Nem gondolom, hogy lenne bármi titok, egyszerűen nagyon együtt vagyunk, mindenki bízik a másikban, s ha valaki elcsúszik, mindig ott van a társ, hogy kisegítse. Vezetőedzőnk, Major László bárkit be tud tenni, úgy tud cserélni, hogy biztos pont érkezik a csapatba, sem nekünk a pályán, sem a szakmai stábnak a kispadon nem kell remegnie egy-egy változtatás miatt. Bárkit küld fel Laci, az bizonyít, s mindig a legjobbját nyújtja. Védőtársaimmal a pályán belül és kívül is jól ismerjük egymást, egymás mozdulatait, tudjuk, ki milyen lábas, kinek mi az erőssége, illetve kinek hol kell segíteni.

– A 2025-ös év kezdetén a háromvédős rendszerrel kísérleteztetek, majd az utóbbi bajnokikon visszatértünk a négyvédős szisztémához. Te hogy érzed, melyik passzol hozzánk jobban, vagy alapvetően az ellenfél válogatja, hogy mely játékrendszer mellett érdemes letenni a voksot?

– Inkább az ellenféltől, az ő felállásuktól és aktuális összeállításuktól függ ez. Ahogy említetted, a téli edzőmeccseken és az első tavaszi fordulókban a háromvédős rendszerrel próbálkoztunk, s jól játszottuk le, mert így többet tudtunk támadni. Ugyanakkor nem tulajdonítok ennek túl nagy jelentőséget, mert szerencsére a négyvédős szisztémával is megoldottuk a meccseket, le tudjuk támadni az ellenfelet, tudunk gólt rúgni, ráadásul egynél nem is állunk meg. Bármelyik játékrendszert el tudja játszani ez a csapat, s bármikor bárkit bárhová be tud tenni az edző, szerintem ez az, ami igazán fontos és előremutató.

– Hetek óta feltűnő, hogy kitűnő teljesítményt nyújtasz a védelem tengelyében. Süt rólad a határozottság és a magabiztosság, jól helyezkedsz, nagyszerűek a belépőid, a szereléseid, az indításaid. Az Astra elleni győzelem után Major László is kiemelte a nyilatkozatában, hogy kiemelkedően játszottál belső védőként Lena Marjanoviccsal együtt. Te is úgy érzed, hogy életed formáját futod most a Szent Mihályban?

– Igen, hál'istennek jól érzem magam a bőrömben, s örülök neki, hogy jól megy a játék. Ahogy tavaly szeptember végén a Szekszárd ellen bekerültem a csapatba, onnantól kirobbanthatatlan vagyok, folyton kezdek, s általában végig is játszom a mérkőzéseket. Szerencsére nagyon jól sikerült a téli felkészülésem, ráadásul Laci olyan bizalmat ad nekem, ami miatt merek és elő tudom adni, amire valóban képes vagyok a pályán. Nagyon sokat számít, ha a csapattársaimtól, az edzőtől vagy a vezetőségtől dicséretet, pozitív visszajelzést kapok. Nagyon jólesik, mikor hallom a lelátóról, hogy megdicsérnek, mikor egy jó mozdulatban vagyok, egy jó passzt adok. Ezek a megerősítések számomra rendkívül fontosak, s örülök, hogy folyamatosan meg is kapom ezeket. Szerintem ez által tudom ezt a jó teljesítményt nyújtani. Én is úgy érzem egyébként, hogy talán most vagyok a legjobb formában, s remélem, ez kitart még a hátralévő két találkozóra, a Szombathely és a Ferencváros ellen, s folytatni tudjuk a jó szereplést.

– Ha már a Viktóriát említetted, a vasiak elleni csata mindig igazi presztízsmérkőzés a Szent Mihály számára, mindig parázs meccseket vívunk ellenük. Van is miért törlesztenünk, hiszen ősszel idegenben 1-0-s vezetésről 2-1-re kikaptunk a vasiaktól egy borzasztóan feszült, viharos találkozón, ahol nekünk volt sokkal több helyzetünk. Mindezek tükrében hogyan készülsz a szombati hazai „visszavágóra”?

– A Haladás egy kicsit a mumusunknak számít, s mióta itt vagyok, azóta is csak egyszer tudtuk legyőzni őket. Nagyon remélem, a csapat készen áll, nagyon egyben leszünk, s az edzések is úgy fognak menni, ahogy szeretnénk, nem pedig a görcsös befeszülés határozza meg ezt a hetet. Nem szabad ráfeszülni arra, hogy mindenképpen meg kell nyernünk a meccset, élvezni kell a játékot. Az időjárás pompás, mi pedig imádunk focizni, ez a szenvedélyünk, ebből kell kiindulni. Ami engem illet, az edzések mellett próbálok kikapcsolódni is, kiszellőztetem a fejem, hogy ne csak a szombati bajnokira gondoljak. Alaposan felkészülünk, megnézem én is a Viktória-mérkőzések felvételeit, hogy tudjam, mire és kire kell figyelni. Remélem, hogy tartalmas, jó tréningjeink lesznek a héten, s senki sem száll el magától azért, hogy a hétvégén megint nyertünk, s ezzel végleg biztossá vált a bennmaradás. Ha újra győzni tudnánk, akkor összejöhetne a 26 pont, ami történelmi sikernek számítana Szegeden. Nagyon jó lenne ezt közösen átélni a lányokkal, a csapattal, nagyon szeretném, hogy jól zárjuk ezt a szép tavaszt.

Pintér M. Lajos

Fotók: Gémes Sándor