Török Lilla: összenéztünk, s azt mondtuk, fordítani fogunk!

Hatalmas erőket mozgósított a Szent Mihály lányaiban a Szekszárd vezető gólja az NB I szerdai mérkőzésén. Török Lilla (23) elárulta: a középkezdésnél már érezte a csapaton, hogy ha törik, ha szakad, megfordítják a meccset. Így is lett! Támadónk szerint ez a siker még jobban összekovácsolja a társaságot. Interjú!

Öt nap alatt két sorsdöntő bajnoki, két nagyon fontos győzelem: a Soroksár elleni hazai 2-0 után Szekszárdról 3-1-es diadallal hoztátok el a pontokat. Kőkemény kihívást jelentett ez a kétszer kilencven perc, hogy vagy, hogy vagytok?

Köszönöm szépen, kicsit megfáradva, de törve nem! Boldog vagyok, hogy hat pontot sikerült szereznünk, s bár lehet, hogy ez papírformának tűnik, de korántsem volt egyszerű feladat. Borzasztóan büszke vagyok a csapatra, mert nagy erőket mozgósítottunk mind a Soroksár, mind a Szekszárd ellen. Mindkét találkozón akadt egy extra teljesítmény, a szombatin Nagy Lilla lőtt két gólt, szerdán pedig Ivana Boricic csereként beszállva erőt adott az együttesnek, s két találatával megadta a győzelem alaphangját. Úgyhogy a fáradtság ellenére jól vagyunk, egyben van a csapat, kipihenjük a fáradalmakat, s újult erővel készülünk az MTK szombati szegedi látogatására.

Tudtuk, hogy a Szekszárd az életéért küzd, s nekik csak a három pont az elfogadható. Mennyire hozta azt a szerdai összecsapás, amit vártatok tőle, illetve amire előzetesen készültetek?

Abszolút átéreztük a meccs fontosságát. Tisztában voltunk vele, hogy eddig még nem sikerült győznünk Szekszárdon, a legjobb eredményünk a döntetlen volt ott. Azt is tudtuk, hogy ők odahaza soha nem szenvednek nagyarányú vereséget, masszív, veszélyes alakulat. A Soroksár elleni siker után valamilyen szinten vérszemet kaptunk, hogy szeretnénk beleírni a történelemkönyvekbe egy komolyabb különbségű győzelmet Szekszárdon. Ennek megfelelően is léptünk pályára, s az első félidőben a hazaiaknak nem is volt helyzetük, nekünk annál több, de sajnos nem sikerült ezekkel élni. Ez meg is bosszulta magát a 65. percben, amikor egy kósza szöglet után egy szerencsétlen öngól által megszerezte a vezetést az ellenfél. Viszont minden rosszban van valami jó, mert talán kellett a csapatnak ez az ébresztő, hogy most már be kell rúgnunk a helyzeteket! Jókor jött a hármas csere, a frissítés, nagyon jól álltak be a csajok. Igazi csapatmunkával sikerült elérni a 3-1-es győzelmet, ami lehetett volna több is, de nem akarok telhetetlen lenni, mert a második játékrészben a helyzeteink többségét sikerült gólra váltani.

Az első félidőben több nagy lehetőség mellett egy tizenegyest is kihagytunk, majd gyakorlatilag az egyetlen valamirevaló támadása után egy balszerencsés öngóllal vezetéshez jutott az ellenfél. A legtöbb csapat ilyenkor összeomlik, a KÉSZ-St. Mihály-Szeged viszont – ahogy említetted – erőt merített a bajból, épp ettől lendült át a holtponton. Minek köszönhető ez szerinted?

Azt láttam a csapaton, hogy az első félidő végétől kezdve egyre jobban éreztük: fárad a Szekszárd, mi viszont kitűnően bírjuk, erőnlétben föléjük tudunk kerekedni. Ez annak köszönhető, hogy kiváló fizikai állapotban vagyunk, a szakmai stáb tesz róla, hogy a kondiban ne legyen hiba. Emellett a hármas csere is nagyot dobott rajtunk 0-1-nél. A bekapott gól után a középkezdésnél összenéztünk, s mindenki azt mondta: jó, akkor most megfordítjuk ezt a meccset, hiszünk magunkban, de mostantól kezdve száztíz százalék kell, mert nem szabad innen pont nélkül távoznunk. Ennek a hozzáállásnak meg is lett az eredménye.

Melyik volt az a pillanat, amikor azt érezted, hogy nem is csak egy, hanem három pont lesz belőle?

Mikor megkaptuk a gólt, a Szekszárd szerintem kicsit megnyugodott, ami nagyon nagy hiba volt, mi viszont mindent beleadtunk, s megújultunk. Biztos voltam benne, hogy ki fogunk egyenlíteni, ahogy pedig az első találatunk megszületett, nem volt kérdés számomra, hogy még két-három gólt fogunk szerezni, és megnyerjük a meccset. Folyamatosan nagy nyomás alatt tartottuk a szekszárdi kaput, helyzeteket alakítottunk ki, éreztem, hogy előbb-utóbb egy-két kísérlet utat talál a kapuba. Szerencsére aztán jött a ráadás is, egy harmadik gól...

…amiben tevékenyen részt vállaltál, hiszen te indítottad nagyszerűen a bal szélen Szabó Dórát, a tőle visszakapott labdát remekül lőtted kapura, s Török Noémi ugyan bravúrral hárítani tudott, ám a kipattanót a szemfüles Szabó Dóri közelről már a hálóba kotorta. Hogy emlékszel erre vissza?

Sajnos nem sikerült gólra váltanom a ziccert, de ott volt a társ, s szerintem az egész meccsnek is ez volt a kulcsa, hogy mindig kisegítettük egymást. Ha az egyik hibázott, akkor ott volt a másik, aki kimentette ebből. Ezért vagyunk egy csapat, hogy ha valaki valamit elvét, akkor ott van a tíz másik, aki kimenti. Együtt mozgósítjuk az energiákat, s ez a győzelem is csak még jobban összekovácsolt bennünket. Már a Soroksár elleni mérkőzés után is azt éreztem, nagyon jó útra léptünk. Bárki ellen lehet esélyünk, senkivel szemben sem kell leírni magunkat. Lehet, hogy egy-egy ellenfél előrébb áll a tabellán, de mindegyik találkozó a pályán dől el, ott pedig csak rajtunk múlik minden.

Szombaton az MTK-t fogadjuk, majd az Astrával, a Viktóriával és a Ferencvárossal csapunk össze. Lendületben a csapat, mit vársz a hátralévő négy meccstől?

Az biztos, hogy hazai pályán nem szeretünk kikapni, ezért minden szempontból megpróbáljuk megnehezíteni MTK dolgát és játékát. Kicsit fáradtabbak vagyunk, mint a következő ellenfelünk, de úgy gondolom, hogy teljes a keret, és nem egy jó játékos ül még a padon is. Nyilván fogunk egy kicsit változtatni, de nem feltartott kézzel megyünk bele a párharcba. Az Astra és a Viktória ellen megcélozzuk a három pontot, s a Fradi ellen is meglepetést szeretnénk okozni, pontot, akár pontokat szerezni. Ahogy az imént mondtam: úgy állunk hozzá, hogy egyetlen meccset sem adunk fel, egyiken sem a vereségre készülünk, nagyon fogunk küzdeni azért, hogy minél jobb helyezést érjünk el a szezon végén.

Ha már küzdelem: a Soroksár és a Szekszárd ellen is látszott, hogy a pályán igazi vezére vagy a csapatnak, sugárzik belőled a pozitív szemlélet, amit igyekszel a többiekre is ráragasztani. Honnan jön ez a mentális erő?

Én alapvetően ilyen vagyok, szeretek a pályán kommunikálni, biztatni a társakat. Úgy gondolom, óriási erőt ad, ha a társ hallja, hogy menni kell, csinálni kell, s igen, mindenki hibázik, de semmi gond, nem kell összeesni, emberből vagyunk, nem vagyunk gép. Belőlem ez természetesen jön, én így érzem jól magam, s úgy játszom topformában, ha a társaimat buzdíthatom, s nagyon jólesik, ha ezt vissza is kapom. Hiszek abban, hogy amit adok, azt kapom. A női mezőnyben nem túlzottan jellemző ez a szemlélet, annál inkább örülök, hogy felfedeztem magamban, és tudom, képes vagyok rá, hogy egy egész meccsen keresztül a futás mellett hangot is adjak a dolgoknak. A lényeg az, hogy pozitív szemlélettel kell szólni a társakhoz, szóval mindig biztató jelleggel állok a többiekhez, s ezzel a kommunikációval is igyekszem segíteni a csapatot.

A télen három és fél év után tértél vissza Szegedre, azóta alapember lettél. Mennyire sikerült újra beilleszkedned?

Nagyon nagy és pozitív változásokon esett át a csapat és a klub, mióta itt nevelkedtem. Remekül érzem magam ebben a közösségben. Kitűnő a társaság, nagyszerű a hangulat, ami már az eredményeken is meglátszik. Úgy érzem, a télen érkezőkkel együtt jól sikerült beilleszkednem, gyorsan befogadtak bennünket. Örülök, hogy visszatértem!

Pintér M. Lajos

Fotó: Facebook/Szekszárdi Utánpótlás-nevelő Futball Club