Motiváció, elszántság és alázat. A több mint negyvenszeres válogatott Csányi Diána szerint ezek a legfontosabbak ahhoz, hogy valakiből sikeres profi labdarúgó legyen. Az MTK és a Ferencváros után fél évig az FC Zürichet erősítő klasszissal karácsony után odahaza, Sándorfalván beszélgettünk a múlt sikereiről, a jövőbeni tervekről és a magyar női futball helyzetéről.
A magyar női válogatott 26 esztendős klasszisa, Csányi Diána Szentesen született, s a helyi általános iskolában kezdett fel focizni. „Nem volt kérdés számomra, hogy melyik sportágat választom, hiszen előtte otthon már apával is rúgtuk a bőrt. Szentesen az iskolában belekóstoltam a labdarúgásba, mely azóta sem engedett el. Aztán Sándorfalvára költöztünk, ahol a fiúcsapatokhoz csatlakoztam, s ott léptem előre a korosztályokban” – idézte fel a kezdeteket karácsony utáni találkozásunkkor.
Dia szeretettel emlékszik vissza első edzőire, idősebb és ifjabb Gonda Lászlóra. Mint mondta, náluk nevelkedett Sándorfalván, s mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhet. A fiúk egyébként hamar befogadták és elfogadták, olyannyira elismerték a tudását és a tehetségét, hogy akadt olyan korosztály, ahol csapatkapitányként vezethette a sándorfalvi együttest. Hozzátette: rendkívül hálás a szüleinek, akik rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy focizhasson, s lépésről lépésre építgethesse a pályafutását, ám saját magát is motiválta napról napra, hiszen anélkül nem sikerülhetett volna profi játékossá válnia.
„Amikor elballagtam az általános iskolából, tudtam, hogy a fiúk között már nem folytathatom. 2012-ben idősebb Gonda László segítségével Budapestre kerültem a Feminához, mely akkor az NB I legpatinásabb csapatának számított. Az volt a célom, hogy amint betöltöm a szabályok által előírt kort, azonnal bemutatkozhassak a felnőtt NB I-ben. Jó döntés volt a Feminához szerződni, hiszen ott a felnőttekkel edzhettem, akiktől nagyon sokat tanultam” – mesélte. Érdekesség, hogy Csányi Dia a Szegedi AK elleni 2013. április 13-i meccsen debütált az élvonalban, s a 3-0-ra megnyert fővárosi találkozó 92. percében élete első NB I-es gólját is rögtön megszerezte!
Az év felfedezettje az MTK-ban és a Fradiban is bizonyított
Óriási lökést adott számára ez az esztendő, amikor mindössze 15 évesen női NB I-ben Az év felfedezettje díjat is elnyerte a Magyar Labdarúgó-szövetségtől. „Hatalmas elismerést és motivációt jelentett számomra ez a díj. Büszke voltam rá, hogy a szakmai szavazáson olyan kiválóságokat előztem meg, mint Nagy Dóra és Csiszár Heni, aki akkor már a felnőttválogatottban szerepelt” – emlékezett vissza a 2013-as RangAdó-gálára.
Dia tehát a Femina színeiben robbant be a honi női labdarúgás elitjébe, másfél év után pedig egy újabb nagy lépés következett: a téli átigazolási időszakban az akkori időszak első számú együtteséhez, az MTK-hoz szerződött. 2014-től egészen 2021 nyaráig szolgálta a kék-fehéreket, akikkel már az első esztendőben, 2014-ben bajnoki aranyérmet zsebelt be az NB I-ben. „Nem volt egyszerű döntés a váltás, de az ember nem mondhat rá nemet, ha 15 évesen az ország legjobb csapata hívja. Nem bántam meg, hogy belevágtam, s szép hosszúra is sikerült ez a kaland. Három bajnoki címet, magyar kupát nyertem az MTK-val, onnan kerültem be a nagyválogatottba, s rengeteget fejlődtem náluk” – fejtette ki.
2021-ben érezte ismét úgy, hogy eljött a továbblépés ideje. A hazai topcsapattá emelkedő Ferencváros csábította, igazán vonzó jövőképpel. „Az FTC-nél rendkívül komoly terveket szövögettek, nagyobb jövőképet vázoltak fel, s jól döntöttem, hogy hozzájuk igazoltam. Nagyon jól éreztem magam a klubnál, ahol megtapasztaltam, hogy a fradizmus hangulata semmihez sem hasonlítható. Nagyon sokat tudtam fejlődni és előrelépni az ott eltöltött három évben. Az utolsó szezonomat tartom a legsikeresebbnek, ahol igazán érett játékossá váltam, s a csapatban is meghatározó szerepem volt, annak ellenére, hogy sérülés miatt egy hosszabb időszakot ki kellett hagynom. Nagy szívfájdalmam, hogy a bajnoki döntőn a sérülés miatt nem szerepelhettem, de így is öröm volt bajnoki címmel búcsúzni, s úgy gondolom, a korábbi meccseken én is sokat hozzátettem ahhoz, hogy összejöjjön az újabb aranyérem” – mondta Dia, aki a 2023/24-es bajnokság alapszakaszában összesen tíz gólt szerzett a Fradiban. A zöld-fehérekkel amúgy mindhárom szezonja során az első helyet érte el a hazai élvonalban.
Magáról is sokat tanult Svájcban
2024 nyarára érett meg benne a döntés, hogy külföldön is kipróbálná a képességeit. A svájci bajnokságot és az FC Zürichet választotta. Ez a történet ugyan csak fél évig tartott, hiszen télen közös megegyezéssel szerződést bontottak, de így sem bánta meg, hogy belevágott. Tizenegy mérkőzésen két gólt szerzett a tabellán jelenleg harmadik helyen álló svájci élcsapat színeiben. „Hosszú idő óta minden nyáron ott volt előttem a lehetőség, hogy légiósnak álljak, de 2024-ben éreztem csak úgy, hogy megérettem erre. Nem volt rossz döntés, hogy Zürichbe igazoltam, hiszen az elmúlt fél évben is sokat tanultam és fejlődtem, magamról is rengeteget megtudtam, hogy bírnám-e, nekem való-e az idegen közeg. Egy más világba csöppentem bele, ahol a messziről érkezett embernek sokkal többet kell magából megmutatnia, mint egy ottani játékosnak. Nem kudarcként, hanem jó leckeként éltem meg ezeket a hónapokat. Sokat segített a beilleszkedésben, hogy két magyar csapattársam is volt Szabó Viktória és Vincze Borbála Dóra személyében, nagyon jóban vagyok velük” – vázolta Dia.
Kiemelte, a szakmai előrelépést az biztosította, hogy a svájci bajnokság sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a magyar, és egészen más a játék tempója is. „Komoly különbség van magyar és a svájci női mérkőzések sebessége között, s fizikálisan is sokkal keményebb ott a játék. Ráadásul a pontvadászat kilencedik helyezettje is bármikor megverheti az elsőt, nincsenek tehát sima mérkőzések, minden találkozón száz százalékot kell nyújtani” – fogalmazott.
Több ok vezetett oda, hogy a 26 esztendős futballista mégis úgy érezte, tovább kell lépnie. „Minden játékos életében előfordul az, hogy valahogy nem passzol számára a közeg, nem érzi annyira a bizalmat, s akkor nem fogja tudni azt a teljesítményt nyújtani, amit elvár magától. Nyilván nehézséget jelentett, hogy sérüléssel mentem ki nyáron, az első időszakban nem is edzhettem a lányokkal, illetve új edző érkezett ahelyett a szakember helyett, aki engem leigazolt. Most az a célom, hogy újra olyan jól tudjam magam érezni, mint előtte a Fradiban. Vissza szeretnénk jönni arra a szintre, ahol igazán önmagam tudok lenni, és újra élvezem a játékot” – árulta el. Csányi Diána jelenleg tehát csapatot keres, de mint megjegyezte, nem kapkod, számos szempontot mérlegel, mielőtt majd valaki mellett leteszi a voksát. Az egyik legfontosabb körülmény az lesz, hogy válogatott pályafutása töretlenül folytatódhasson, hiszen Dia imád címeres mezben, a hazájáért futballozni.
Hullámzó évet zárt, de folyamatosan fejlődik a válogatott
A Sándorfalváról induló kiválóság immár több mint negyven alkalommal lépett pályára a magyar női felnőttválogatottban. 2017. július 30-án Románia ellen mutatkozott be, s azóta negyvenkét mérkőzésen három gólt is jegyzett már. Például 2024. április 10-én a törökök elleni Eb-selejtezőn. Bár a magyarok 2-1-re kikaptak Isztambulban, Szarvas Alexandra szövetségi kapitány szerint ez a gól volt az év legszebb magyar találata. „Ha választanom kellene, hogy ki lőtte az év legszebb gólját, akkor Csányi Dia Törökország elleni találatát mondanám; megkapta, befordult, s belőtte a hosszúba, gyönyörű volt” – mondta erről a mester az MLSZ honlapjának.
Diána számára egyébként minden meccs egyformán fontos, amikor válogatottként szerepet kapott. Hangsúlyozta, nem szeretne egyet sem kiemelni az elmúlt több mint hét esztendőből, az ő szemében a barátságos összecsapások és a tétmérkőzések is ugyanolyan értékkel bírnak, ugyanakkora élményt adnak, s óriási kihívást, illetve megtiszteltetést jelent, ha meghívót kap a válogatott összetartásaira és fellépéseire. Bár az eredmények még nem feltétlenül ezt igazolják vissza (hiszen elbuktunk az Eb-selejtező rájátszásában Skócia ellen, s Málta ellen 1-1-gyel zártuk az esztendőt – a szerk.), úgy látja, évről évre és fokról fokra fejlődik a magyar női együttes. „Abszolút érezhető, hogy folyamatosan lép előre a válogatott. Tisztában vagyok vele, hogy kívülről ez nehezebben megfogható, s akik csak az eredményeket figyelik, jogosan hiányolhatják, hogy elmaradnak a nagy sikerek, nem jutunk ki az Európa-bajnokságra. A futball már csak ilyen játék, az eredményjelző sokszor kegyetlen. Bár sokan nem látják, de mi óriási munkát teszünk bele, rengeteget dolgozunk, s biztos vagyok abban, hogy ez előbb vagy utóbb meg is hozza majd a gyümölcsét. Aprókat lépegetünk előre, de még valami kis pici összetevő hiányzik az eredményességhez. Azt érzem, hogy elsősorban mentális téren kell még fejlődnünk, talán abban van lemaradásunk. A Málta elleni 1-1 alkalmával is fejben rontottunk el valamit, egymás után szórtuk el a ziccereket, a kapu előtt semmi sem jött össze, csak magunkat okolhattuk a döntetlenért” – értékelt.
Hozzáfűzte, hullámzó volt ugyan a válogatott 2024-es éve, de akadtak figyelemre méltó eredmények is, Svájc 1-0-s legyőzése az Eb-selejtezőn például a bravúr kategóriába sorolható. „Ne feledjük, ott nem mi voltunk a favoritok, de a helvétek ellen a csapat megmutatta, hogy mire képes. Ezekből a mérkőzésekből, ezekből a diadalokból kellene egyre több. Jó lenne, ha végre a ki-ki meccsekből mi jönnénk ki győztesen” – szögezte le.
Rengeteg pozitívuma volt a skótok elleni párharcnak
Dia is egyetért azzal, hogy a tavalyi esztendő legmeghatározóbb párharca a Skócia elleni Eb-selejtező volt. A playoff első körében a mieink idehaza egy rendkívül szoros meccsen 1-0-ra kaptak ki, idegenben viszont nem tudták felvenni a versenyt a jó erőkből álló ellenféllel, 4-0-ra maradtak alul. „A skótok elleni mérkőzésekből rendkívül sokat profitálhatunk a jövőre nézve. Látni kell, hogy nem mi voltunk az esélyesek, hiszen az ellenfél keretét nyolcvan-kilencven százalékban topligás játékosok alkották. Az első meccsen ennek ellenére teljesen pariban voltunk velük, mi alakítottunk ki nagyobb helyzetet, amit sajnos kihagytunk, ők viszont értékesítették a lehetőségüket. Ezzel együtt hatalmas élmény volt az a derbi, büszke vagyok arra a munkára, elszántságra és alázatra, amit akkor kitettünk a pályára. A vereség ellenére sok-sok pozitívuma akadt annak a találkozónak. A visszavágóra viszont – el kell ismerni – elfáradtunk. Úgy tűnik, sem fizikálisan, sem mentálisan nem álltunk készen arra, hogy néhány napon belül két ilyen hőfokú és intenzitású mérkőzést megvívjunk ugyanazzal a koncentrációval. Az odavágó rengeteget kivett belőlünk, a skótoknak minden összejött, mi pedig nem tudtunk erre reagálni a pályán” – vont mérleget.
A támadó középpályás már a 2025-ös esztendőre összpontosít, alig várja a Nemzetek Ligája-meccseket. A B-ligában szereplő magyarok igen erős alakulatokkal kerültek össze, s Dia szerint ezeken a találkozókon sokat hasznosíthatnak majd a Skócia ellen szerzett tapasztalatokból is. „Az A-ligából kieső, amúgy Eb-résztvevő Finnországgal, Szerbiával és Fehéroroszországgal kerültünk össze, ami komoly kihívást jelent számunkra. A finnek és a szerbek ereje közismert, de a fehéroroszokat sem lehet félvállról venni. Biztos vagyok benne, hogy ez a hat mérkőzés remek erőfelmérő lesz számunkra, hogy megmutassuk, igenis tudtunk előrelépni az elmúlt időszakban” – tekintett előre.
Azt ajánlja, lépésről lépésre haladjanak előre az ifjú tehetségek
Csányi Diána pályafutása utat mutathat nagyon sok olyan tehetséges szegedi, sándorfalvi, szentesi lány számára, akik ma a Szent Mihály kötelékében futballoznak, hiszen bebizonyította, hogy kemény munkával, céltudatosan és akarattal innen, Csongrád-Csanádból is el lehet jutni a legmagasabb szintre, akár a nagyválogatottig is. A kitűnő játékos igazi példakép lehet a feltörekvő fiatalok számára, ezért is fontos, mit üzenne nekik. „A leglényegesebb, hogy lépésről lépésre haladjunk, ne akarjunk egyről a tízre ugorni, tartsuk szem előtt a fokozatosságot. Sokan esnek abba a hibába, hogy fiatalon azonnal elfogadnak egy nagyon csábító lehetőséget, egy jól hangzó hely mellett döntenek, ám ez balul sül el. Azt ajánlom, mindig arra gondoljanak, hogy egyet-egyet érdemes előrelépni, majd ahogy fejlődnek tovább, akkor jöhet a következő szint. Ha egyből a mély vízbe ugrik valaki, abban benne van, hogy elsüllyed, s elmegy a kedve az egésztől. Mindemellett nagyon fontos az elszántság, a motiváció és az alázat. Egy-egy rosszabb periódusban sem csökkenhet az ember motivációja. Az én karrieremben is akadtak könnyebb és nehezebb időszakok, de a motivációmból sohasem engedtem, s mindig megmaradt az elszántságom és az alázatom is. Úgy gondolom, ezek nélkül nagyon nehéz bármit is elérni” – foglalta össze.
Hozzáfűzte, könnyebbséget jelent a mai fiatalok számára, hogy az elmúlt évtizedben elfogadottabb és támogatottabb is lett a női labdarúgás, előnyére változott meg a sportágat körülvevő közeg. Adott tehát az esély a sándorfalvi, szentesi, szegedi tehetségek számára is, hogy kibontakoztassák képességeiket, karriert építsenek, s betörjenek az elitbe. „Rendkívül örömteli fejlemény, hogy ma már rengeteg a csapat, utánpótlásszinten is nagyon sok helyen gyakorlatilag minden korosztályban focizhatnak a lányok. Szerencsére ennek megfelelően sokkal több is a játékos, mint korábban. E tekintetben hatalmasat fejlődtünk, amihez hozzájárult, hogy manapság jobban felkarolják a női futballt, mint azelőtt. Ezzel együtt nem bánom, hogy nekem fiúk között kellett nevelkednem, mert mind fizikálisan, mind a párharcok terén olyan dolgokat sajátíthattam el, melyeket a lányok között nem feltétlenül tudtam volna” – avatott be.
Dia azt is elárulta, nagyon sokat jelentett számára, hogy az ünnepeket a családjával, szeretteivel tölthette idehaza. Az elmúlt félévben kevés lehetősége volt találkozni azokkal, akik a legközelebb állnak hozzá. „Kimondottan fontos számomra, hogy napi szinten tartsam a kapcsolatot a családommal, a szüleimmel, videóhívásokon keresztül. Ez így volt akkor is, amikor Budapesten, illetve akkor is, amikor Svájcban játszottam. A zürichi hónapok során viszont csak nagyon kevésszer jutottam haza, így nagyon örültem neki, hogy a karácsonyi időszakban néhány hetet itthon tudtam lenni. Nagyon szeretem az ünnepeket, ilyenkor senki sem dolgozik, mindenki itthon van, találkozhatok a testvéreimmel és az ő gyerekeikkel is. Remekül telt a szabadság, de természetesen azért edzettem is, hogy tartsam a formám. Jövő héttől aztán még keményebben belevágok a munkába, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul tovább a sorsom” – zárta a kiváló futballista, akinek ezúton is további sok sikert és szép eredményeket kívánunk!
Pintér M. Lajos
Fotók: Gémes Sándor, illetve MLSZ/MTI