Olajos Csaba: megérdemeltük volna az egyik érmet!

A Szent Mihály FC futsalcsapatának igazi arca, amit tavasszal láthattunk – véli Olajos Csaba, akivel a nemrég zárult NB III-as idényt értékeltük. A játékos-edző szerint együttesünk a következő években is az élmezőny tagja tud lenni, ha a most tavasszal mutatott fegyelmezettség és odaadás kerül a pályára, illetve ha elegendő lehetőség lesz gyakorolni a futsalra.

Csodálatos, történelmi tavaszt produkált a Szent Mihály FC futsalcsapata az NB III-ban, s az utolsó pillanatig harcban voltatok a dobogóért, végül az ezüst- és a bronzérmestől is egy ponttal lemaradva negyedikként zárt a csapat. Félig tele vagy félig üres a pohár így egy héttel a bajnokság zárása után?

A korábbi években volt egy történelmi őszünk is, a 2022/23-as szezonban a bajnokság felénél vezettük a táblázatot, ám az végül ezüstéremmel zárult, így annak a szezonnak – ha ezt a szempontot nézem – szebb vége lett. A kérdésre visszatérve pedig mindkét állítás igaz. Félig üres, mivel magunkhoz ragadtuk az éremszerzés lehetőségét, de egy rosszabbul sikerült mérkőzés ki is vette azt. Másrészről pedig félig tele, mert ha az ötödik forduló után – ahol két ponttal az utolsó előtti helyen álltunk – valószínűleg kinevettek volna, ha azt állítjuk, hogy a végén majd a dobogóért mehetünk. Megérdemeltük volna az egyik érmet, de egy igen kiélezett bajnokságon vagyunk túl, ahol nem felénk fordult a szerencse a végén.

Az őszi szezonban 8 pontot szereztünk, s az ötödik helyen vártuk a folytatást, tavasszal pedig hétből hat találkozót megnyerve 18 pontot zsebeltünk be, s ha úgy nézzük, csak az SZTE EHÖK SE előzött meg bennünket a második félév tabelláján. Mi okozta ezt a kétarcúságot, illetve mi változott meg a télen, minek köszönhető a tavaszi szárnyalás? Melyik a csapat igazi arca?

A két félév a csapat kétarcúságát mutatja igen, de én inkább tekintek erre egy fejlődési folyamatként, amit végrehajtottunk a szezon során. A mérkőzések sorát tekintve az első forduló első félidőjétől egy folyamatosan felfelé ívelő pályát mutatott a csapat játéka és eredményessége is. A szezon kezdetén lefektettem pár alapelvet-szabályt a srácoknak, amihez igazodnunk kell minden mérkőzésen eredménytől függetlenül. Időre volt szükségük a srácoknak ehhez adaptálódni, illetve nekem is, hogy az elképzeléseinket közös pályára hozzuk amellett, hogy a nagypályás szezon mellett nem sok időnk volt ezeket specifikusan is gyakorolni, de amikor lehetőség volt rá, hatékonyan tettük ezt, ennek az eredményét láthattuk. A csapat igazi arca pedig inkább az, amit tavasszal láthattunk, szinte mindenkivel hosszú éve ismerjük egymást és dolgozunk/játszunk együtt. Véleményem szerint minden évben az élmezőny tagjai tudunk lenni abban az esetben, ha a tavasszal látott fegyelmezettség és odaadás kerül a pályára, és ha tudunk is rá gyakorolni, akkor persze ez sokkal könnyebb.

A tavaszi szezonban több nagyszerű diadalt is arattunk (a Csólyospálos, az Apátfalva vagy éppen a Szeged-Grosics ellen), melyiket tartod a legértékesebbnek, s miért? Hogy látod, összességében mivel sikerült meglepni az ellenfeleket tavasszal?

A legértékesebbnek a Szeged elleni győzelmet választanám, mert azzal a mérkőzéssel teremtettük meg a dobogó esélyét, és játékban is végig maximálisan kontroll alatt volt a meccs, minden tekintetben extrát hoztak a fiúk. Az évindító Apátfalva elleni mérkőzés az egyéni teljesítmények miatt volt emlékezetes, ami a győzelmet is meghozta, a Csólyospálos elleni siker pedig a későbbi bajnok veretlenségének elvétele mellett azért volt fontos, hogy bizonyítsuk magunknak és mindenkinek azt, hogy kell és lehet velünk számolni. Ezenfelül kifejezetten fontos volt a kecskeméti győzelem, ahol egy végig kiélezett mérkőzésen sikerült nyerni, olyan mérkőzésen, ahol a nem a támadójáték, hanem a védekező és mezőnymunka dominált. Ha meglepetésre gondolok, a támadásban és azok befejezéseiben tudtunk előrelépni legfőképp, ami kulcs volt a tavaszi szereplésünkben, e mellé társítani tudtuk a már korábban is minket jellemző fegyelmezett védekezést, amivel sok nehézséget tudtunk okozni az ellenfeleknek.

Egy tizennégy fordulóból álló sorozat végén nehéz azt mondani, hogy egyetlen mérkőzésen múlott az érem, mégis, tényszerűen igaz, hogy ha a 3-1-es előnyünket sikerül megőrizni az EHÖK elleni tavaszi rangadón, akkor ezüstérem került volna a nyakunkba. A bajnokság zárása után visszatekintve hogy látod, ezen a meccsen úszott el a dobogó, s itt kellett volna jobban összpontosítani a második félidőben, vagy ősszel maradtak pontok a csapatban?

Ahogy korábban említettem, a fejlődési folyamat része volt a bajnokság eleje. Lehet említeni a Kecskemét elleni mérkőzést, ahol másodpercekkel a vége előtt egyenlítettek kisbüntetőből, vagy az első EHÖK elleni találkozót, ahol a félidő előtt történt hasonló eset, amivel változott a mérkőzés lélektana, s ez által kimenetele. Az érmes helyeket tekintve egyetértek, egyértelműen a tavaszi EHÖK mérkőzést érzem és gondolom annak, ami miatt nem jött össze, mivel az őszi eredmények alapján nem is igazán lett volna erre jogosultságunk. Sajnálom, mert amit a Csólyospálos vagy a Szeged elleni mérkőzésen a félidőben megbeszéltünk, az itt nem sikerült. Elvitt minket a mérkőzés heve, buta hibákat vétettünk, amivel könnyű gólokat adtunk az ellenfélnek, és az időkéréssel sem tudtam megfelelő szintre hozni a csapatot, pedig utólag már tudjuk, hogy a döntetlen elég lett volna azon a találkozón.

Kivel voltál a legelégedettebb a játékosok közül az egész bajnokságot tekintve, kik nyújtották a legjobb, a legegyenletesebb teljesítményt? Ki volt számodra a legnagyobb meglepetés, ki lehet a „jövő ígérete”?

A keret tagjait jól ismerem már akár csapattársként vagy ellenfélként több éve, így azért könnyebb dolgom van, de egyben nehéz is kiemelni bárkit. Tóth Attilával egy vérbeli centert nyertünk, Klippel Ádi az egy az egy elleni párharcaival és góljaival tűnt ki, a fiatalabbak közé tartozó Kopasz Balázs-Kovács Bende páros pedig a kiemelkedő technikai tudásuk mellett nagy fegyelmezettséget és munkabírást tanúsítottak. E mellett Fefe (Farkas Ferenc) régi motorosként szintén minden „hisztije” mellett fontos tagja a csapatnak, Antal Bazsi olyan extrákat tudott húzni, amivel nagyot lendített a csapaton, és védekezésben rengeteget fejlődött fegyelmezettség terén. Kapusposzton mind a négy kapusunk fontos szerepet játszott, Garamvölgyi Gergő hozta a tőle már-már megszokott bravúrokat, sérülése alatt Török Máté kiválóan helyettesítette, ám őt is utolérte a kényszerpihenő, de akár Vér Dávidot, akár Kocsis Istvánt említem, maximálisan igyekeztek a csapatot előre vinni a pályán belül és kívül is.

Sorolhatnám még a többieket is, ne haragudjanak érte, ha kihagytam őket, ez az egész szereplés tényleg csapatmunka volt!

Meglepetés és jövő ígérete tekintetében a kisebbik Kovácsot, Nimródot említeném, aki bátyjához hasonlóan okos és ügyes játékos, fontos szereplő lehet a következő években. Nagy Norbinak jobban át kell látnia és értenie kell a játékot, hogy igazán hasznosítani tudja majd a képességeit, és a nagypályás U19-es csapatunkban is van néhány srác, akit a jövőben szeretnék majd a futsalcsapatban is kipróbálni.

Hogy néz ki a folytatás a futsalcsapatunk számára? Tervezitek már a következő szezont is? Ha igen, mire számíthatnak a szurkolók, milyen csapatunk lehet, milyen célokat tűzhetünk ki jövőre?

A folytatást tekintve a nagypályás bajnokság a fő fókusz a nálunk és máshol játszó játékosoknál is. A klub elkötelezett a futsal mellett, ahogyan a srácok is, jelentkezők is vannak a csapatunk bővítésére, tehát mozgalmas lesz 2025 ősze. Említettem, de ismétlem is önmagam, ha az idei munkát tovább tudjuk vinni, és meg tudjuk spékelni új játékosokkal és gyakorlással, akkor mindenképpen az aktuális bajnokság élmezőnye lehet a cél. Ezen fogunk dolgozni, addig is minden játékosomnak köszönöm a munkáját, a vezetőségnek a támogatást, és sok sikert mindenkinek a nagypályán!

Pintér M. Lajos