Milinker Nóra horrorsérülése mindenkit sokkolt

Egy óriási zuhanás, hatalmas csattanás, rángatózás, halálfélelem, mentőszirénázás, pánik és rettegés húsz percen át. Döbbenetes jelenetek játszódtak le a Puskás Akadémia és a Szent Mihály FC női U-19-es akadémiai bajnoki mérkőzésén. Az eszméletét vesztő Milinker Nórát még mindig kórházban vizsgálják, de bízzunk benne, hogy a legrosszabbat elkerülte, s vissza tud térni az imádott sportágához. Csapattársai továbbra is nehezen tudják feldolgozni a feldolgozhatatlant.

A baj egy pillanat alatt történik – s nem jár egyedül...

A baj tényleg egy pillanat alatt történik meg. Borzalmas jelenetsor szakította meg szombaton a Puskás Akadémia FC – Szent Mihály FC női U-19-es akadémiai bajnokit. Olyan dráma, amit soha senkinek nem kívánunk a futballpályán, pláne nem fiatal, ambíciókkal, lelkesedéssel és érzelmekkel teli női labdarúgóknak.

Amúgy sem indult jól a meccs... Egyik kezdőjátékosunk, Pallagi Vanda már a bemelegítésnél súlyos bokasérülést szenvedett, s mentővel kellett elszállítani a székesfehérvári kórházba. Már ez is nagyon megrázta a csapattársait, ám nem sokkal később kiderült: a sokk és a mentő ezen a március 1-jei tavaszias napon sajnos nem jár egyedül...

Varga Barnabás drámáját idézte a hatalmas csattanás

A felcsútiak 3-0-ra vezettek, mikor 16 esztendős tehetségünk, Milinker Nóra a jobb oldalon szerzett labdát a 40. perc tájékán, s kifelé indult vele. A közelében lévő támadó kibillentette az egyensúlyából. Nem volt ebben semmi szándékosság, erőszak, csak egy rossz mozdulat, amit egy borzasztóan balszerencsés zuhanás követett. Nóri a levegőben megperdülve hanyatt esett, még tompítani sem tudott, s nagyon csúnyán beverte a fejét a műfűbe, majd mozdulatlanul terült el. Akik a helyszínen voltak, azoknak azonnal a férfiválogatottunk csatárával, Varga Barnabással a skótok elleni Eb-mérkőzésen történtek jutottak az eszébe. Amikor a vészjósló és szívszorító képkockák láttán egy egész ország, egy egész nemzet aggódott Barnáért...

Néhány pillanatra mindenki megdermedt Felcsúton, ám a mentális blokkot a segíteni vágyás hamar oldotta. Előbb játékostársai, majd a Szent Mihály és a Puskás stábtagjai is berohantak a bajba került lányhoz. Hogy hatalmas a baj, az mindenki számára egy szempillantás alatt egyértelművé vált. Nóri rángatózni kezdett, s egyfajta magzatpózban görcsbe rándult a teste. Az elsőként odaérő Papp Tamara láthatóan borzasztóan megijedt, el is hátrált, majd – elképesztő lélekjelenlétről tanúságot téve – az egészségügyi felsőfokú tanulmányokat folytató Rabi Ramóna igyekezett segíteni. Stabil oldalfekvésbe helyezte Nórit, s az életjeleit vizsgálta. Akik akkor ott álltak, valamennyien arról számoltak be, hogy halálközeli élményeket kellett átélniük. Ekkor már mindenki kiabált, hogy azonnal mentőt kell hívni. Már másodszor... A játéktéren úrrá lett a tehetetlenség, a fiatal futballista szája bezárt. Ramiék a két együttes gyógymasszőreivel együtt azt figyelték, lenyelte-e a nyelvét a sérült labdarúgó, van-e légzése és pulzusa. Arra is felkészültek, hogy ha nincs más megoldás, valahogy el kell törniük az életéért küzdő lány állkapcsát. Ezeket a mondatokat még leírni is borzasztó, nemhogy közvetlen közelről átélni egy magatehetetlen csapattárs, barát kapcsán...

Traumatizált és sokkolt a tehetetlenség

„Lényegében tehetetlenül őriztük Nórit, s annak örültünk, hogy nem lilult a feje, vagyis – úgy véltük – nem fullad. Azonnal hívtuk a mentőket. Legalább öt perc eltelt, mire először kinyitotta a szemét, ekkor kezdett megszűnni a rángatózás, de továbbra is tehetetlenül feküdt, semmire sem tudott reagálni. Később nyöszörögni kezdett, majd egy-egy pillanatra visszatért, de csak bólintani tudott, majd újra elvesztette az eszméletét. Tizennyolc perc múlva érkezett ki a mentő, addigra kezdett velünk lenni Nóri. Kérdezgettük, mije fáj. Tudta, hol van, de azt nem, hogy milyen nap és mennyi az eredmény, s semmire sem emlékezett abból, ami vele történt. A mentők azonnal feltették rá a műszereket, a nyakmerevítőt, majd a hordkocsival a mentőautóba vittük. A helyzet súlyosságára tekintettel nem is Fehérvárra irányították, hanem úgy döntöttek, azonnal Budapestre kell szállítani, ahol a Heim Pál Gyermekkórházat jelölték ki célállomásul az egészségügyi szakemberek” – foglalták össze a drámai eseményeket honlapunknak a jelenlévő stábtagok.

Sírógörcsöt kaptak a csapattársak

A Szent Mihály játékosait természetesen sokként érte az eset, valósággal traumatizálták a történtek. Érthető, hogy nem a mérkőzés, az állás járt a fejükben, hanem társuk életéért aggódtak: vajon hogy van Nóri, nincs-e maradandó károsodása? Vajon visszatérhet-e valaha is a futballpályára? Vajon vissza mer-e térni a futballpályára? Vajon MI vissza merünk-e menni a játéktérre ezek után?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták ezeket a sokra hivatott 16-19 éves lányokat ezekben a percekben. Többen is sírógörcsöt kaptak. Aki tudta, a szeretteit hívta telefonon. Ilyen mentális megpróbáltatás után szó sem lehetett a mérkőzés folytatásáról, amit egyébként a játékvezetők, a helyszínen jelen lévő MLSZ-munkatársak és az ellenfél is maximális megértéssel fogadott. Ilyenkor ugyanis nem az eredmény számít, csak és kizárólag az élet és az egészség. Nem a verseny, hanem az ember.

Pánik a gyepen: „Úristen, mi lesz vele?”

A földön fekvő Milinker Nórához elsőként odaérő Papp Tamarát rázták meg talán a leginkább a történtek, melyeket azóta sem tudott teljesen feldolgozni. „Amikor odaértem Nórihoz, nem voltam rá felkészülve, hogy ekkora a baj – de hát ki is lett volna erre felkészülve? A fönt ülő nézők már kiabáltak, hogy segítség kellene. Először azt hittem, Nóri csak mérges, majd a rángatózását látva valóságos sokkhatás ért. Elordítottam magam, majd láttam, hogy Rabi Rami rohan segíteni, a többiek pedig elhúztak onnan engem. Nagyon rosszul éltem meg az esetet, borzasztóan megrázott, hiszen közel állunk egymással Nórival. Együtt kerültünk fel az U-19-hez, nagyon sokat beszélgetünk, támogatjuk egymást. Bár mindenki rettentően kiborult – Flach Dia, Pribék Andi és mások is a könnyeikkel küzdöttek – mégis akadtak, akik engem is próbáltak nyugtatni. Rendkívül szimpatikus volt, hogy a Puskás játékosai közül is többen odajöttek, s biztattak bennünket, nyugodjunk meg, nem lesz semmi baj. Borzasztóan megijedtünk, a félelem és a sokk egyszerre volt jelen a csapatnál. Gyakorlatilag pánikba estem, mikor rájöttem, hogy nincs a helyszínen mentő. Ahogy egy bő negyedóra múlva Nóri kezdett nagyon-nagyon lassan visszatérni, átfutott az agyamon, hogy ha nincs itt Rami, s ha később ér ki a mentő, akár még sokkal rosszabbul is alakulhatott volna ez az egész. Amikor közölték, hogy Nóri nagyon-nagyon rosszul van, s nem tudja, milyen évet írunk, bevallom, rettenetesen megijedtem: úristen, mi lesz vele? Egyből felhívtam az édesanyámat, úgy éreztem, erre van szükség, mert olyan sokkot kaptam, amit korábban még nem kellett átélnem, s remélem, soha többet nem is kell. Csak akkor kezdtem kicsit megnyugodni, mikor este hazaértünk Szegedre, s már tudtam beszélni a kórházban fekvő Nórival. Most arra gondolok, hogy erősnek kell lennem, hogy amikor visszajöhet, akkor minél jobban tudjam őt segíteni. Nagyon bízom benne, hogy mihamarabb visszatérhet, s az a szörnyű eset semmiben sem fogja akadályozni. A többiek nagyon rendesek voltak vasárnap az U-17-es meccsünk előtt, kérdezték, tudom-e vállalni a játékot. Azt feleltem: bár még mindig az események hatása alatt állok, de nem hagyom cserben a csapatot. Játszanom kell, s nem is magamért, hanem Nóriért, hiszen megígértem neki! Meg kell tennem, érte!” – mondta el Papp Tamara.

A legjobb orvosok vigyáznak a sérült lányra

Ahogy Tami szavaiból kiderült, súlyos agyrázkódása után Milinker Nóra szerencsére már sokkal, de sokkal jobban van, mint a szombati horrorsérülés napján. A Heim Pál Gyermekkórházban a legjobb orvosok és ápolók vigyáznak rá. Bár még elég gyenge, de vasárnap este telefonon tudtunk vele röviden beszélni. A lehetőségekhez képest jó híreket hallottunk: maradandó, súlyos károsodást egyelőre szerencsére nem fedeztek fel. Ha a hétfői neurológiai szakvizsgálat, a CT sem állapít meg semmi ilyet, akkor elképzelhető, hogy hétfő estére már hazatérhet a családjához.

Milinker Nóra: „kérdés nélkül visszaállnék, ha lehetne!”

„Köszönöm az érdeklődést, sokkal jobban vagyok már. Szombaton be voltam gyógyszerezve, ami elnyomta a fájdalmaimat. Vasárnapra kicsit kipihentem magam, bár az ütés helyénél nagyon fáj a fejem, azon nehezen tudok aludni. A nyakam is fáj még, illetve kicsit szédülök, instabil vagyok, ha megpróbálok felkelni az ágyból. Persze ahhoz képest, ami szombaton volt, ez már ezerszer jobb. Elvégezték már rajtam a nyaki- és gerincröntgent, hétfőn pedig neurológiai, ideggyógyászati vizsgálatok lesznek, s ha nem találnak semmi rosszat – bízom benne, hogy nem is fognak! –, akkor várhatóan hétfőn délután hazaengednek” – számolt be az állapotáról.

Kérdésünkre elárulta, még most sem emlékszik arra, hogyan sérült meg. „Arról vannak az első halvány emlékeim, hogy a Puskás gyógymasszőre kérdezgeti, milyen nap van ma, illetve az edzőm, Hadár Attila hangját hallottam nagyon távolról, hogy hívni kellene a mentőt és a szüleimet. Akkor kezdtem magamhoz térni, amikor rám tették a nyakmerevítőt, s betettek a mentőbe. Az első gondolatom az volt, hogy nem igaz, hogy megint velem történik ilyen, s rettenetesen megijedtem, hogy hosszú időt kell kihagynom. Mert nem kérdés, hogy vissza akarok térni. Kérdés nélkül most is visszaállnák a lányok közé, ha lehetne! Hatalmas erőt ad, hogy az U-17-ből és az U-19-ből is többen rám írtak, üzentek, kitartást és jobbulást kívántak, illetve azt, hogy mihamarabb újra közöttük legyek. Vissza fogok térni, számíthatnak rám a lányok!” – üzente betegágyáról a rendkívül bátor 16 éves labdarúgó.

Nóriért és Vandáért is harcolunk!

„Nagyon örülök annak, hogy Milinker Nóra a horrorsérüléséhez képest jól van. Mielőbbi felépülést kívánok, kívánunk neki! A legfontosabb, hogy nem lesz maradandó sérülése. Most csakis az ő egészsége számít, minden más mellékes. Másik súlyos sérültünknek, Pallagi Vandának is gyors gyógyulást kívánunk, mindkettejüket visszavárjuk, addig értük is harcolunk” – nyilatkozta honlapunknak Hadár Attila, az U-19-es alakulatunk vezetőedzője.

Klubunk bár aggódva, de mégis reménykedve várja a következő napok fejleményeit. Nórinak és Vandának is kitartást, minél gyorsabb, teljes gyógyulást kívánunk, s persze a mentális sérülést elszenvedő U-19-es játékosaink lelki egészségéért is mindent megteszünk a következő időszakban! Kívánjuk minden egyes sporttársunknak, hogy soha ne kelljen hasonló szörnyűségeket átélniük a világ legszebb sportágának pályáin!

Pintér M. Lajos

A fotók archívok az őszi szezonból. Milinker Nóra a felső kép előterében, a másodikon a labdával.