Az akarat és a hit diadala

A Soroksár ellen az igazi arcát mutatta a KÉSZ-St. Mihály-Szeged csapata. Az akaratos, taktikus, fegyelmezett és szervezett játék kiemelkedő egyéni teljesítményekkel párosult. A lányok magukért és egymásért is küzdöttek, csúsztak-másztak a pályán, nem lehetett kérdés, kié lesz a három pont. Nagyon kellett már ez a győzelem, s nagyon, de nagyon megérdemelték!

Sok sebből vérzett az elmúlt hetekben a KÉSZ-St. Mihály-Szeged NB I-es női csapata, hiszen sérülések, betegségek és eltiltások tizedelték meg az együttest fordulóról fordulóra. Ennek ellenére a lányok rettentően jól dolgoztak az edzéseken, szívüket-lelküket beletették a felkészülésbe, s saját bevallásuk szerint is olyan komoly melót toltak le, amire korábban még nem volt példa. Nem volt könnyű átélni, hogy az eredmények nem akartak úgy jönni, mint ahogy szerették volna, de el kellett fogadni, hogy a tavaszi sorsolás eddig nem nekünk kedvezett. A Pécs, a Puskás Akadémia és az Győr ellen nem tudtunk pontot szerezni, bár Pécsett abszolút kiegyenlített meccset játszottunk, sőt, nekünk volt több igazán nagy helyzetünk, a Puskás ellen pedig 0-3-ról kis híján kiegyenlítettünk idehaza. Ezen eredmények értékét növeli, hogy a PMFC a bajnokság meglepetéscsapata, mely az ötödik helyért megy, a Puskás pedig szombaton épp a Fradit verte idegenben, s jó eséllyel pályázik a döntőre. A DVTK ellen kiharcolt hazai 2-2-re már igazán büszkék lehettünk, s ez a fontos döntetlen igazolta: jó úton járunk. Ha így dolgozunk tovább, jönni fognak a sikerek!

A Major László, Papp Róbert és Garamvölgyi Gergő alkotta szakmai stábnak az volt a legfontosabb feladata az utóbbi másfél hónapban, hogy táplálja a játékosokban a tüzet. Arra kellett odafigyelni, hogy mentálisan erős maradjon a társaság, hogy a lányok megőrizzék a hitüket magukban és a csapatban addig, amíg a számunkra igazából nyerhető, hozható mérkőzések következnek. Miután március végén a pálya használhatatlansága miatt elmaradt a szekszárdi találkozónk, három hetet kellett várni a Diósgyőr elleni iksz után, hogy kifuthassunk a zöld gyepre - nyerni. A lányok türelmesek voltak, s tökéletesen felkészültek. A Soroksár elleni szombati 2-0-s siker az akarat és a hit diadala volt. A nagybetűs CSAPAT győzelme!

Ahogy Major László a meccs után fogalmazott: minden játékos átérezte az összecsapás súlyát, és ennek megfelelően teljesített. Akaratos, harcos, taktikus, fegyelmezett és szervezett játékot mutattak be a mieink. A védekezésünket jól jellemzi, hogy a két nyertes találkozóval a háta mögött érkező, lendületben lévő Soroksárnak az első félidőben lehetősége sem volt. A második játékrészben is csak akkor tudtak egy-két helyzetet kialakítani, mikor a fáradtságból adódóan s talán a kétgólos előny okozta apróbb figyelemkihagyások miatt eladtunk néhány labdát 20-30 méterre a kapunktól. Anastasija Krstovic azonban ezúttal korlátlan úr volt a kapuban, hibátlanul tette a dolgát, amikor közbe kellett avatkoznia. A védelemben gyakorlatilag ugyancsak makulátlanul hozta le a meccset Juhász Enikő, Kránicz Viktória, Ónodi Vanessza és Sajti Krisztina. Mind a négyen végigrobotolták és végigzakatolták a kilencven percet, mindenhová odaértek, nem tudták őket átjátszani a soroksáriak. Sőt, még a támadásokba is igyekeztek bekapcsolódni, amikor arra - biztonsággal - lehetőségük akadt. Külön kiemelendő, hogy Kránicz a legjobb tavaszi meccsét játszotta, őszi önmagát idézte magabiztosságával, a csupa szív Sajti pedig másfél hetes betegsége után szállt be fantasztikusan. Ónodi hetek óta rendkívül megbízható, igazi oszlopa a hátsó alakzatnak, Juhász pedig talán élete formájában focizik.

A középpályán Sanda Malesevic vezérként irányította a csapatot. Labdákat szerzett és osztogatott, minden szabadrúgása magában hordozta a veszélyt, s egy hatalmas kapufát is lőtt. Kapitányként űzte-hajtotta a többieket, nagy szerepe van a sikerben. Sara Simonovic szépségdíjas gólpasszt adott, Ivana Boricic óriásit küzdött, kiválóan semlegesítette Diószegi Fannit, a vendégek volt válogatott támadóját, s ő is jegyzett egy pompás asszisztot. Ami a széleket illeti, Szabó Dóra megint nagyot harcolt, több szép megoldása is akadt, mindig megjátszható volt, s gyorsasága sok gondot okozott az ellenfélnek. Nagy Lilla két pazar gólja önmagáért beszél: a "Kicsi" a mezőny fölé nőtt! Centerünk, Török Lilla pedig jól kötötte le a vendégek védelmét, amikor tudta, megtartotta a labdákat, ő is sokat tett a győzelemért.

Rendkívül fontos és rettentően értékes diadalt arattunk egy masszív és jó erőkből álló ellenféllel szemben. A szombat este az önfeledt és felszabadult ünneplésé lehetett, s jogosan: a lányok sokat tettek ezért a sikerért, s nagyon, de nagyon megérdemelték! Örülünk a győzelemnek, s büszkék vagyunk rá, de tudjuk, nem dőlhetünk hátra. Most kell szerénynek maradni, s ugyanilyen akarattal és hittel menni tovább. 17 ponttal előreléptünk a Simple Női Liga nyolcadik helyére, jó lenne tovább erősíteni ezt a pozíciót. Például szerdán Szekszárdon, ahová pontért, pontokért utazunk. Ha megint az igazi arcát mutatja az alakulat, ha ugyanezt a teljesítményt viszik ki a játékosok a pályára, mint a Soroksár ellen, akkor nagyon szép reményeink lehetnek! Hajrá, Szent Mihály!

P. M. L.

Fotó: Gémes Sándor